Bő két órába telik, de végül az utolsó orvos is távozik, és az ajtó kattanva záródik mögöttük.

– Végre – sóhajtja Roger, visszahullva a frissen húzott ágy ágyneműjébe. – Most már csak rá kell vennünk a hülye családunkat, hogy távozzanak, és alhatunk kicsit…

– Elnézést – mondom, dühösen ránézve. – Ha azt hiszed, te vagy fáradt…

– Jól van, jól van – sóhajtja, a fejét fordítva, hogy rám vigyorogjon.