Ella

Megdermedek a gondolatra, hogy ez a sötét isten bármit is adjon a lányomnak.

– Nem – zihálom, és próbálom ellökni magam tőle, de alig bírok mozdulni.

– Ne félj, Hold leánya – szólal meg, és szája sarka felfelé görbül. – Én nem átkot szórok a kiválasztottjaimra, csupán ajándékokat adok.

Ezzel árnyak kezdenek örvényleni a kezében. A szemem elkerekedik, ahogy a sötétség füstből és árnyból szőtt