Natalia:

Az ágy szélén ültem, kibámulva az ablakon, miközben próbáltam megnyugtatni magam, mielőtt éreztem volna, hogy Blake közeledik az ajtóhoz.

Kétszer kopogott, mielőtt belépett volna a szobába, és karjait körém fonva magához húzott, szorosan ölelve, ahogy leült mellém az ágy szélére.

– Nem is tudom, mit mondjak, Blake – mondtam, kifelé bámulva az ablakon –, de ez kezd túl nehézzé válni számom