ATASHA SZEMSZÖGE

– Miért gondolod, hogy miazma van ezen a területen? – suttogtam, miközben óvatosan haladtunk a ködbe burkolózott ösvényen.

A levegő sűrű és nehéz volt a rothadás bűzétől. Rátapadt mindenre, ruhára, bőrre, még a szám belsejére is. De bár a gyomrom felfordult tőle, nem ártott nekem. Immunis voltam a méregre. Bármi is kavargott a levegőben, ez a toxin, ez a miazma nem volt rám olyan