ATASHA SZEMSZÖGE

Amikor nem szólt semmit, nem lepődtem meg. A csend mégis addig nyúlt, amíg már nem bírtam elviselni. A torkom elszorult, de kényszerítettem magam a beszédre.

– Cassian nagyúr… – böktem ki, aztán rögtön meg is bántam. – Úgy vélem, ez nem a legmegfelelőbb hely erre.

A szavak túl gyorsan, túl sután törtek elő, és abban a pillanatban, ahogy elhagyták a számat, legszívesebben elsüllyed