ATASHA SZEMSZÖGE

Nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy innentől kezdve a béke többé nem az osztályrészem.

Fél nap telt el azóta, hogy az északi helyőrség katonái fejet hajtottak előttem, hangjukat üdvözlésre emelve, hálájuk úgy áradt, mintha mindannyiukat megmentettem volna. De valahogy máris úgy tűnt, mintha egy örökkévalósággal ezelőtt történt volna. Tekintetük súlya megmaradt, nehezebb volt,