ATASHA SZEMSZÖGE

– Arra kérlek, hogy menj el – mondta most halkabban, hangja érdes, feszült, de nem dühös. – Maradj távol tőlem, Atasha. Olyan távol, amennyire csak lehetséges.

– Én pedig azt mondtam, hogy nem – vágtam vissza, megtagadva a mozdulást. A szívem olyan erősen vert, hogy fájt a mellkasom, de nem néztem félre.

Az állkapcsa megfeszült, szemei elsötétültek. – Felfogod egyáltalán, mit tesz