ATASHA SZEMSZÖGE

– Miért hoztál vissza ide? – kérdeztem, ahogy beléptünk a barlang száján. A kezünk összeért. Ő vezetett, én pedig tartottam vele a lépést.

– Hogy lélegzethez jussak – felelte egyszerűen. – Napok óta a falakon belül vagyunk, harcolunk, tervezünk, emberekkel körülvéve. Akartam egy helyet, ahol senki sem figyel.

Éreztem, hogy felforrósodik az arcom, még mielőtt megállíthattam volna.