ATASHA SZEMSZÖGE

Violet ismét támadott, olyan gyorsan, hogy alig volt időm levegőt venni. Ezúttal félúton találkoztam vele, elrugaszkodva a faltól, és elkaptam a csuklóját.

Az ereje hullámként csapott meg; kicsi volt, de ami benne lakozott, az nem. Az ütközés megrázta a csontjaimat, és mindkettőnket a szoba másik végébe taszított, ahol egy széknek csapódtunk, amely szilánkokra tört a súlyunk alatt