ATASHA SZEMSZÖGE

– Nem maradhatok csak úgy itt – motyogtam, miközben fel-alá járkáltam Cassian dolgozószobájában. A falak túl közelinek tűntek, a levegő pedig túl mozdulatlannak. – Cassiannak szüksége van rám.

Kötelék ide vagy oda, még azután is, hogy elvágta, tudtam, hogy szüksége van rám. Olyan módon éreztem ezt, aminek semmi köze nem volt a mágiához. Megsérült, harcolt, én pedig itt voltam… csa