ATASHA SZEMSZÖGE

– Hol van? – kérdeztem, szívverésem az egekbe szökött, ahogy Kaelith hercegre néztem.

– Ő... –

Nem vártam meg a végét.

Bármit is akart mondani Kaelith, nem számított, mert abban a pillanatban, ahogy elléptem mellette, megéreztem. Először halványan, mint egy suttogás a tudatom peremén, aztán egyre erősebben minden lépéssel, amit az ajtó felé tettem. Nem a kötődés volt, amit elvágot