ATASHA SZEMSZÖGE

Egy évvel ezelőtt, ha valaki azt mondta volna nekem, hogy egy nap úgy állok majd Celeste előtt, hogy csupán undor fészkel a mellkasomban, nevettem volna, és lehetetlennek neveztem volna a dolgot.

A gondolat, hogy nehezteljek rá, valaha olyan szinten tűnt helytelennek, amitől felfordult a gyomrom. Ő volt a kedves húgom, a szelíd testvérem, akiről meggyőztem magam, hogy bármi áron m