ATASHA SZEMSZÖGE

– Jól vagy, apám? – kérdeztem, miközben figyeltem, ahogy a keze remeg az üres poháron, bütykei kifehéredtek, ahogy próbálta megnyugtatni magát. Nem az én szavaim tették ezt vele.

Hanem az, ami néhány lépésre tőle állt.

Celeste a másik ágyon feküdt.

Az arca alig volt felismerhető.

Fekélyes sebek terjedtek a bőrén dühös csomókban, némelyik széle már sötétedett, mintha belülről kifel