Rania megette a reggelijét, de nem fejezte be. Az étel nagyon ínycsiklandónak tűnt, de úgy érezte, a gyomra nem veszi be.

Egy órával később valaki jött, hogy elvigye a szennyes edényeket; csendben, szó nélkül távozott, magára hagyva őt.

Annyira furcsa volt Rania számára, hogy egyedül lehet, anélkül, hogy bárki ráordítana, hogy csináljon valamit. Nagyon hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára magár