Minden sivár volt. Majdnem ugyanolyan, mint amikor Rania evett, és nem érzett ízeket, de most már semmit sem érzett.

Hatalmas űr tátongott a mellkasában.

Semmit sem érzett, aztán hirtelen mindent egyszerre. Létének paradoxona fojtogatta. Nem tudta, mit érezzen, vagy mit tegyen. Semmire sem vágyott jobban, mint hogy véget vessen mindennek.

Egyik pillanatban aludni akart, a következőben úgy érezte,