Rania átvette a füzetet, és írt bele valamit.

[Nem teszek ilyet vele.]

– Nem ismerjük a jövőt, de ismerve Maxot, tudom, hogy néha-néha le kell majd szidnod. – Eiten hanyagul megvonta a vállát, majd leült mellé a rögtönzött ágyra.

[Mi van Luciannel és Aresszel?] Rania megbökte Eitent, és megmutatta neki a jegyzetet. Már kérdezte erről Maximust, de biztos akart lenni benne.

– Ne aggódj, jól vannak,