Eli látta Eiten felé nyújtott kezét, de nem mozdult. Nem volt biztos benne, hogy meg akarja-e fogni a kezét vagy sem.

– Gyere ide – mondta Eiten újra, a hangja nagyon gyengéd volt, nyomát sem mutatta fájdalomnak, sőt, úgy tűnt, mintha teljesen nyugodt lenne.

Eli az ajkába harapott, nem tudta, mit tegyen. Annyira vágyott arra, hogy a karjaiban legyen. Egyszer már megízlelte, és az érzés függőséget