Érezni lehetett a likán alfából áradó haragot abban a pillanatban, ahogy Aiden belépett a nagyterembe, és a társára vetette a szemét.

Ha rajta múlt volna, kitépte volna a szemét a helyéből, amiért ilyen módon bámulta a társát, de szerencsétlenségére – vagy inkább Aiden szerencséjére – a likán alfának követnie kellett ennek az ostoba tárgyalásnak a menetét, ahol felolvasták Aiden minden hibáját és