– Siena, ideje meglátogatni azt a zsémbes, vén, idegesítő, goromba… gyűlölködő nagyapádat! – panaszkodtam, miközben átsétáltam a Lamberti-birtokon. – És mikor lettél ilyen nehéz?

– Hadd segítsek! – kiáltott egy hang a hátam mögött. Meglepődve fordultam meg, és Gióra néztem, aki kivette a hordozót a kezemből. – Annyira hasonlít rád – mosolygott, és lenézett Sienára.

– Hogy bírod?

– Én? – kérdeztem