Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Órák teltek el, de Christiannek még a kisujját sem volt ereje mozdítani. Sokan már könnyes szemmel elhagyták a sírhelyet, vagy félrevonultak egy kis friss levegőt szívni, de Christian nem mozdult.
– Nem szégyen sírni, Christian – karoltam át, és a mellkasához simultam. – Ha kiabálni akarsz, bömbölni, vagy megütni valakit… itt vagyok – szólaltam meg. – Oké, talán a verekedést hagyjuk…
– Tudom – ére