48 óra a szabadulásig

Marvin

– Castillo, látogatód van – szólalt meg Stanfield. Kinéztem az acélajtó kis üvegén, és összeráncoltam a homlokom.

– Nem várok senkit. Küldd el őket.

Stanfield kinyitotta az ajtót, a falhoz lökött, majd erővel megbilincselt. – Hé! – szóltam ingerülten. – Nem hallottál?

– De, hallottam – kuncogott Stanfield. – De nem fogom azt mondani Mario Castillónak, hogy jöjjön vissz