Marvin

Sok rugdosásba és kiabálásba került, mire eljutottunk odáig, de végül sikerült beráncigálnom a lányt a klubház irodájába.

– K-kérem, ne öljön meg! Í-ígérem, e-e-ez az első alkalom! – könyörgött az életéért, miközben patakokban folytak a könnyei. Egy pillanatra megsajnáltam, de aztán észhez tértem, amint a családi üzletre gondoltam.

Castillo vagyok.

Castillo vagyok.

Castillo vagyok.

– Térdel