(James szemszöge)

Délelőtt 10:58 van.

A szüleim, Stephanie szülei, Nick, Jenny és én a rendezvényterem hátsó részében gyűltünk össze. Egy Omega tájékoztat minket, hogy mindenki elfoglalta a helyét. Ideje elkezdeni Stephanie első megemlékezését a mai napon.

– Készen állsz az indulásra, fiam? – kérdezi apám.

– Azt hiszem – felelem, miközben Stephanie kiállított portréi közül a legnagyobbat bámulom.