Thalia csendben maradt egészen addig, amíg el nem értük a buszpályaudvart. Azon kaptam magam, hogy a fényesen világító táblát bámulom, idők és dátumok villantak át az agyamon. Odasétáltam a pénztároshoz, és előhúztam néhány bankjegyet a táskámból. Nem tudtam parancsolni a tekintetemnek, a szemem folyamatosan a pályaudvaron lévő kamerák sokaságára tévedt.

Buta gondolat volt, a paranoia és a félelem