– A fenébe, öt órányira vagyunk a szállodától, és még messzebb a Főasztaltól – sziszegte Kade az orra alatt, miközben gyorsan egy maréknyi vizet tuszkolt a kis bevásárlókocsinkba.

Ha nem nehezedett volna rám minden súlya, ez a pillanat fergeteges lett volna.

Teljesen meztelenül ébredtünk, ahogy minden vérfarkas, amikor visszaváltozik emberi alakba. Egy órán át vonszoltuk magunkat az erdőn keresztü