Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Óráknak tűnő ideig bámultam rájuk, holott csupán másodperceink voltak együtt.
Aggodalommal teli ónixszemek, érzelmektől sűrű és rekedt hangok. Egyikük sem tűnt betegnek vagy kialvatlannak. Sőt, inkább... nagyobbnak tűntek? Nem volt időm leülni és elemezni, mi változott, de megesküdtem volna, hogy az izmaik definiáltabbnak tűntek, megkeményedve, mint a vérszomjas elszántság a szemükben.
Miután megb