– Amalia, jól vagy? – Macey egy zsebkendőt nyújtott felé, és Amalia csak ekkor vette észre, hogy könnyek csorognak az arcán.

Miért sír?

Amalia letörölte könnyeit, és hideg kifejezést öltött magára.

– Jól vagyok. Régebben azon tűnődtem, talán nem vagyok a gyermekük, és ezért olyan szívtelenek. Most már értem, hogy a vérségi kötelék nem pótolhat mindent. Nem az ő társaságukban nőttem fel, nem kaptam