Amalia biztonságban volt, leszámítva az arcán és nyakán éktelenkedő üvegkarcokat. Sebezhetőnek tűnt, ami azt az érzést keltette az emberekben, hogy meg kell őt védeniük.

Amalia nyugodt volt. Nehéz volt kitalálni, mire gondol éppen.

Delia néhány másodpercig csak döbbenten állt, majd arca széles mosolyra húzódott. "Amalia, jól vagy? Ez nagyszerű. Amalia, annyira aggódtam érted. Sajnálom, nem akartam