*****Rose szemszöge*****

Ahogy a szobámban ülök, még mindig teljesen megrendülve és feldúlva, halk kopogást hallok az ajtón.

Letörlöm a könnyeimet, és megpróbálom összeszedni magam, mielőtt halkan kiszólok: – Gyere be! – azt gondolva, hogy kétségtelenül ismét Ruth lesz az.

Az ajtó kinyílik, és meglepetésemre maga az Alfa az. Arckifejezése tele van aggodalommal, ahogy belép, és becsukja maga mögött