*****Rose szemszöge*****

Kikecmeregtem az autóból, amikor ismét elértük ismerős otthonunkat, és megláttam Lydiát kint állni a kavicsos úton, ránk várva.

Azonnal hozzá rohanok, ő pedig kuncogva tárja ki karjait, bátorítva, hogy egy csonttörő ölelésbe vessem magam.

– Megcsináltuk! – közlöm vele, miközben megpördülünk, ő pedig nevet és ugrál velem, hagyva, hogy kiéljem a tiszta izgalom pillanatát.

–