**Ashton szemszöge**

A kocsihangjának mély morajlása töltötte be a köztünk lévő csendet, melyet csak az ablaktörlők ritmikus suhogása tört meg, ahogy letakarították az üvegre tapadó vékony esőréteget.

Az utak kihaltak voltak ilyenkor – hajnali négy felé járhatott –, de a levegő súlya még mindig sűrűn és nehezen nehezedett ránk; az éjszaka még nem állt készen arra, hogy eleresszen minket a szorítás