Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
– Már órák óta ezt akartam tenni – suttogja az ajkamra, mielőtt hátralép, és nekitámaszkodik az erkélykorlátnak.
Azt hiszem, nem fog újra megszólalni, de aztán rám néz, és így szól: – Beszélnem kell veled, Natalie.
Szavaira a gyomromba zuhan a szívem, a legrosszabbtól tartok. Megbánta, ami történt? Csak egy kalandot akar? Képes lennék én arra egyáltalán? Az utóbbira már tudom a választ. A pokolba