IVY

A nap csigalassúsággal telik, de végre közeledik a kilenc óra. Elbúcsúzom a szüleimtől, és bepattanok a kocsimba. Szinte szédülök a boldogságtól, miközben megteszem a rövid utat Killianékhez. Eddig csak egyszer jártam a házában, egy kerti partin, ahová az egész állomást meghívta. Már akkor majd meghaltam, hogy elszökjek és megkeressem a hálószobáját, de túl gyáva voltam, hogy ténylegesen megte