Lucien szemszöge

Bár próbáltam a boldog pillanatomra koncentrálni, a sötét mágia körém fonódott, beszivárgott az elmémbe, próbálta eltorzítani a valóságot, elhajlítani a gondolataimat. Árnyak tekeregtek látásom szélén, behatolva elmém repedéseibe. Légzésem egyenetlenné vált.

„Koncentrálnunk kell” – morogta bennem Remus. „Auren. A társunk.”

Elmém el akarta érni a boldogságot, így összpontosítottam.