Auren szemszöge

Egy pillanatra megdermedtem, ahogy Mirabelle-t figyeltem. Még jobban kihajoltam az erkélykorláton, és bámultam utána, ahogy bevetette magát az erdőbe, s a sötét fák elnyelték alakját. Semmi oka nem volt rá, hogy így lopakodjon. Különösen nem éjfélkor. Bár az ösztöneim sikítottak, és arra gondoltam, meg kellene kérnem Tariant, hogy nézzen utána, inkább sietve visszamentem a szobába.