Tamara szemszöge

A pillanatban, ahogy újra az ölébe másztam, Matt felszisszent. Éreztem, ahogy a szíve kalapál, de nem engedett el. Szilárdan, birtoklóan tartott, karjai vaspántként fonták körbe a testemet.

– Ne mozogj, Tamara – mormolta, ajkaival a fülemet súrolva. – Mert akkor nem tudok parancsolni magamnak.

De én ma este más úton jártam. Megpördültem az ölébe, és csípőmet jobbra-balra ringattam