Tamara szemszöge

Csak így egyszerűen, Sheena a barátom lett. Kedves volt és gyengéd. Soha nem találkoztam még senkivel, akinek ilyen napfényes személyisége lett volna. Kényelmesen éreztem magam a társaságában.

Megérkeztünk a pszichológia épületéhez, és éppen amikor beléptünk volna, a telefonja megcsörrent.

– A fenébe! – mondta, és megforgatta a szemét. – Anyám az. Fel kell vennem.

– Persze – mondt