Logan szemszöge

Öklömmel az asztalra csaptam.

Nem hittem el, hogy nem találjuk azt a rohadékot.

Mintha nem is létezne a kibaszott világon!

Éreztem, ahogy a düh forr az ereimben, és a vágy, hogy szétverjem az irodámat, másodpercről másodpercre nőtt.

El kellett mennem innen. Szükségem volt valami elterelésre.

És mi lehetne jobb elterelés, mint a társam a karjaimban?

A gondolataim a két nappal ezelőt