Gabriel szemszöge

– Gabriel? – hallottam, ahogy valaki a nevemet szólítja.

Felmordultam és az oldalamra fordultam. – Még öt perc.

Valaki felkuncogott. – Gyerünk. Már délután 1 óra van.

– Hazudsz – motyogtam.

– Én is szeretek annyit aludni, mint te, de fel kell kelned – mondta valaki, és újra nevetett. – Nick anyukája ebédet készít nekünk, és már alig várom, hogy elkezdjük a varázslatot.

Kinyitotta