Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Killian szemszöge
Nem tudom, miért vert olyan hangosan a szívem, volt valami a szavaiban, ami megrémisztett. De csendben hallgattam.
– Tényleg nem tudom, Killian – motyogta hosszú csend után. – Mélyen aludtam a szobámban, amikor a tűz füstje felébresztett. Addigra a tűz már elterjedt. – Megállt, könnyek csorogtak le az arcán. Letöröltem őket, hallgatva, ahogy folytatja. – Az ajtóhoz nyúltam, de zá