Sheila szemszöge

Üveges szemeimen keresztül figyeltem Killian tükörképét. A karjaiba húzott, arcvonásait megbénította a félelem.

– Hé, nem szeretem ilyennek látni téged, beszélhetünk később is, most pihenned kell, aludnod kell – mondta Killian, és lefektetett az ágyra. Bemászott mellém, ránk húzva a takarót.

A mellkasára hajtottam a fejem, miközben hatalmas karjai teljesen elnyeltek, ahogy álomba