Egy halk kopogás az ajtón arra késztette Reyanát, hogy lustán megmozduljon az ágyán.

Egész nap ki sem mozdult, és azt kívánta, bárcsak senki más ne zavarná, miután Ria már hatszor is megkínozta a jelenlétével!

Őszintén remélte, hogy nem Ria az.

– Gyere be – kiáltotta lustán, szemével az ajtót pásztázva, hogy lássa, ki lép be.

„Ó” – gondolta, és felült.

– Reyana. Hogy vagy? – csendült fel Reagan is