Reyana óvatosan lépett be az ismerős szobába. Körülnézett; a hely még mindig ugyanazt a megtévesztő látszatot keltette, mint első látogatásakor.

Aztán hirtelen minden kezdett formát önteni, és Shota előbukkant szokásos helyéről – a kertből. Haja fehér volt, mint a frissen hullott hó. Felnézett, mosolya éles és mindentudó, mint mindig.

– Azt hittem, sosem látlak többé – mondta.

– Semmi esély – vála