Novak a fák között lépdelt, tempóját a forrongó düh hajtotta, amely azzal fenyegetett, hogy bármelyik pillanatban kirobban.

Harcosai és boszorkányai a nyomában haladtak.

Egy bizonyos tisztáshoz értek, és Aldric megállt.

– Itt hagytad őt? – kérdezte követelőzően Novak, hangja érdes volt a ki nem mondott érzelmektől.

Aldric bólintott, és a megbánás árnya suhant át az arcán. – Igen. Eszméletlenül