***Max szemszöge***

– Jó látni téged, Maximillion!

Egy kéz nehezedett a vállamra, ahogy beléptem a nagy bálterembe. Csillárok és gyertyatartók világították meg, a terem valahogy mégis sötétnek és sivárnak hatott.

– Oran főtanácsos úr, öröm látni önt – erőltettem mosolyt az arcomra, és kezet ráztam a férfival.

– Már aggódtunk, hogy nem érsz ide!

Hallottam a hangjában rejlő burkolt fenyegetést.