A hihetetlen vacsora után meggyőztem Maxot, hogy engedje meg, hogy segítsek elmosogatni. Én a tányérokat súroltam, Max a konyhapult egyik székén ült, Auri pedig a kanapén, a szoba túloldalán. Max szavaihoz hűen már sötétedni kezdett, ahogy a hullámok dühösen csapódtak a szikláknak.

– Ember, Morgan kihagyott egy jó vacsorát ma este. Baromira dühös lesz.

Felkuncogtam. – Azt hittem, mindig így esztek