– Auri! Kész a vacsora! – kiáltott fel Max az alsó szintről.

Összegömbölyödve ültem a szobám ablakfülkéjében. Nem mentem le. Morgannek fel kellett jönnie, hogy elköszönjön. Adott néhány Braille-írásos könyvet, és azt mondta, ha nem akarok beszélni vele, nem muszáj. De már órákkal ezelőtt elment. Most már csak Max és én voltunk.

Kopogtak az ajtómon, de figyelmen kívül hagytam. Végigfuttattam az u