Láttam a haragot felbukkanni az arcán, ahogy ökölbe szorította a kezét az asztalon. Tekintetünk összeakadt, ahogy az asztalnak támaszkodtam. A fejemet rázva elszakítottam a tekintetem, és visszasétáltam az iroda belsejébe.

– Hozd helyre, Apa.

– Volt már kósza, Vale. Auri jól lesz.

Megálltam, és rá néztem. – És a „jól” neked elég? A társadnak?

– Vale, hagyd abba. Engedd el. Örülök, hogy itt vagy. Ö