Hosszú ideig nem beszéltünk, nem mozdultunk. Csak öleltük egymást, szorosan tartva, tudván, hogy ez a pillanat mulandó lesz. De két év óta ez volt az első alkalom, hogy valaki megölelt, és átkozott legyek, ha elpazarolom.

– Hector?

A vállamba dünnyögött, és ettől libabőr hullámzott végig a bőrömön.

– Köszönöm.

Felemelve a fejét, Hector a szemembe nézett. – Hogy mondhatsz ilyet? Ez egyenértékű azza