Zeniost megdöbbentette a hirtelen rázúduló boldogság. Mereven bámulta a távolodó Zacharyt, és csak akkor tért magához, amikor Zachary már az ajtóban volt: – Köszönöm, Nagybátyám! Carlie és én örökké hálásak leszünk neked...

– Nagybátyám, szeretlek! – Zachary közömbösen és határozottan kisétált a kórteremből, anélkül, hogy visszanézett volna Charlotte-ra.

– Carlie, miért sírsz!? – Amikor tekintetét